Szörnyek

A szörnyetegek nagymértékben kapcsolódnak a mítoszok világához, és mind két szónak nagyon mély jelentésrétegei vannak, melyek már az őskorban is megjelentek. Továbbá az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a szörnyeteg, vagy szörnyetegnek hitt valami, akár jobban fél mi tőlünk,  mint mi tőle. Olyan fogalmak mint a mítosz, a rettegés, és az idegen, mind a szörnyek és szörnyű birodalmának természetéből fakadnak.

Az ókori görögök és rómaiak szerint például, bármilyen különös megjelenítése titkos világok létezését adta hírül. Kínában 1911-ig, a "három népi elv" hatalomátvételéig, a birodalmi kormány ómenolvasók egész hivatali gépezetét működtette, akik sárkányokat, és más, rémísztő lényeket tanulmányoztak.
Ha valahol vérfarkast vagy hableányt láttak felbukkanni, azt egy középkori szerzetes ugyanakkora lelkesedéssel jegyezte fel a kolostor krónikájába, mint ahogy a mai újságok tudósítanak korunk olyan titokzatos fogalmairól, mint például a nemzeti össztermék. Egy szörny megjelenése igazi szenzáció volt, nemcsak önmagáért, hanem azért is, amit közvetített. Amit a világegyetemről, és benne az ember helyéről üzent.

Démonok

Az összes szörnyeteg közül a démonok őrizték meg leginkább ősi, rettegett hírnevüket. Létezésükben olyanok is hisznek (mint például sok, konzervatív keresztény), akik nevetnek azon az elgondoláson, hogy vámpírok vagy kísértetek pedig vannak.

A történelem minden kultúrája rájött arra, hogy egyes szellemek rossz szándékkal viselkednek az emberek iránt, így a legtöbb kultúrának fejlett demonológiája van, amely aprólékosan megvizsgálja a különféle démoni lények természetét, hatalmát, jellemét, feltételezett gyenge pontjait. Az egyetlen, amit biztosan állíthatunk róluk, hogy a démonok nagyon változatos lények.
Az ősi civilizációkban a démonológia már fejlett tudományágnak számított. Mezopotámia agyagtáblái rengeteg rítust és varázsigét őriznek, amelyek a démonokat voltak hívatottak távol tartani. Egyiptom és a többi, ókori, keleti birodalmak hasonlóan gazdag démontannal rendelkezett. A Római birodalomnak is megvoltak a saját démonikus hagyományai, ahol csak úgy hemzsegtek az olyan lények, mint a lamia, az asszonyfejű kígyó, szenvedélyes alakváltó, és kannibál, vagy a strix, a madárszerű rém, amely belülről falta fel az embert, és a belek helyén szalmát hagyott.